A labirintusokról
Útvesztő, vajh ki ő
Sötétjében kóborolnál
Homályában nem találnál
Jobbra út vagy balra út
Erre mutat, arra fut
Mélyéből már ki nem jut.
"Töredékes állapotú kerámia 415/C jelzéssel a talpán. Fekete színű kerámiából képzett férfifej, amely egy labirintust néz. Eredete valószínűsíthetően a Város alapításáig nyúlik vissza. A férfiarc Whuki, az álomisten vonásait idézi. A talapzaton néhány trianguláris pecsétnyom mellet vasoxiddal (?) felfestett felirat található."
"A labirintus ábrázolása a Város leletei közt többször előfordult. Valószínű, hogy a C3 szektorban talált urnák (az úgynevezett rossz álmok urnái, a szerk.) társlelete. Lényege feltehetően inkább egy szellemi kaland, az útvesztőbéli barangolás átélése, ami esetenként eljuthat a kétségbeesett lelki összeomlásig, a kiút sikertelen keresésekor. Boldogan feltételezném néhány, valóban felépített labirintus meglétét a Város alatt, de ismerem a Város bölcselőinek szinte beteges viszolygását a gyalogos barangolástól ("olyan, mint a macskák végnélküli és céltalan dorombolása"). Persze, ha mégis lelünk a jövőben ilyeneket, a fenti elmélkedés igen-csak furcsálható... Valószínű, ha voltak is, ritkán járták meg ezeket, és egyébként is, miért az útvesztő az útvesztőben, ami ez a romváros maga. Egyes feliratokon megmaradt bizonytalan utalások többször hivatkoznak valamiféle "Kőemberre", amely kapcsolatba hozható az útvesztőkkel. A feltevés, hogy a labirintusok bizonyos pontjain esetleg ilyen hatalmas szoborfejek rémisztgették az odatévedőket, leletekkel még nem igazolható. Némelyek szerint a labirintus végsősoron a Város parafrázisa, de ez a teória most nyugodtan elvethető.
Ami itt különös, az nem a fal, hanem a falak között elporladt ember makacs, már-már viszolyogtató vonzódása a rejtvényhez és a rejtélyhez. A malom, a sakk, a go, a labirintus, az agyagba vésett drága maze (sic), a pehelykönnyű játékszabályokkal ólomsúlyú következményeket maga után vonó kaland. Miféle örök csábítók az emberöltőnyi pillanatokra törékeny csonttojásba bezárt gondolkodó elméknek!
Miért kísért csábító jelenlétével ez az asztalnyi kaland, újpöccentésnyi veszély, bábukoppanásnyi halál, és ez a az ujjbeggyel követhető kiútkeresés... mikor itt a világ, az áttekinthetetlen rengetegével, a természet milliónyi, mikroszkóp alatti pálfordulatával..."
"A labirintusszobrok feltűnően szándékos, romos állapota számomra felveti valamiféle iconocaust lehetőségét, amire néhány korábban talált felirat utal, amelyeknek hevenyészett fordítása valahogy így hangzik:
Adj jó hamvas szilvát, adj illatos almát
Szobor, nagy kőember, adj nekem jó italt
Adj hűvös forrásból, adj párás kupából
Ha vizet nem hagysz nyelnem, üszköt vetek rád!
Remegő hőtől porrá hullasz
Loccsanó víztől sárrá omlasz!
"Hiszen ez akár a római mészégetések az antik márványokból... egyképpen megy ez századról századra..."
"A C3 szektorból előkerült labirintustöredék szakmai körökben hatalmas vihart kavart. A labirintus-plasztika és a hozzátartozó talapzaton talált héber nyelvű szövegtöredék a tudományos társaságokban teljes zavart gerjesztett, amiről a Robin-kézirat meglepő módon említést sem tesz. Közben a régészek egy csoportja indulatosan fortyogott. Hiszen az útvesztőtől a szabadkőművességig csak egy ugrás... "
Labirintus
