A Takud-Bar dossziéból
S. J. Robin naplójából (1912-es dátummal)
A Takud-Bar déli lejtőin útépítéskor talált, nagyméretű fényképek tudományos körökben némi zavart okoztak.
A kutatók egy része közönséges szélhámosságra (hoax) gyanakodott. Dr. Bemard Roux, a lyoni egyetem orientalista professzora alantas mesterkedésnek tartotta a leleteket és óva intett minden, komoly kollégát az alaposabb tudományos feldolgozástól.
Mások (Schulteis, Garbieau többek között) kizárólag valamiféle felsőbb akarat vizuális megnyilatkozásaként tudták kezelni a kőlapokon megjelent ábrázolásokat. Talán ennek tudható be, hogy az egyes felvételeket bibliai szereplőkkel és történetekkel próbálták összefüggésbe hozni. Így említésre került "néhány prófétaábrázolás" és a Bírák Könyvének materializálódása, főként a bulvársajtó lapjain. Néhány fizikus megkockáztatta azt a feltevést, miszerint világunk olykor gigászi camera obscuraként viselkedett.
A kövek létrejöttét talán legtalálóbban Kowalski-Segner kutató töprengése világítja meg, amit wolfenbütteli házában mormogott maga elé az őt faggatóknak:
A kövek későbbi sorsáról csak néhány rövid levélrészlet árulkodik:
O. Günsberger levele Vicenzába 1920-ból
Rev. Archer levele 1952-ból
Leletek Takud-Barból
