Stevan "Sadeye" Sayatovich
1875–1939
Az Osztrák-Magyar Monarchia kies Fünfkirchen városában született, a török hódoltság óta ott élő bosnyák népesség által lakott Ledina nevű városrészben. Kora gyermekkorától a szőlőművelés töltötte be életét, mint a család ősi megélhetési forrása. Családja látta el a városszerte kedvelt felső-gyükési borral a városka több ismert fogadóját (Fekete Sas, Bölénybika, Vendéglő a vidám tücsökhöz). Az 1895. évi nagy filoxera a család szőlejének jórészét elpusztította, így szinte az egyik napról a másikra új megélhetés, sőt életforma után kénytelenek nézni. A fiatal Sayatovich (Sajátovics) ekkor indult el Amerikába, mint annyi honfitársa ezidőtájt.
Hosszú ideig a legalantasabb munkát végzi, majd egyre otthonosabbá válik Manhattan "aszfaltdzsungelében", amihez bámulatos nyelvérzéke is hozzásegíti. Hirtelen anyagi fellendülése azonban mindmáig talány a későbbi életrajzírók számára. Egyes elszólásai, anekdótái homályos kapcsolatot sejtetnek a Cosa Nostra (későbbi Maffia) egyes tagjaival, bizonyos dalmáciai ismeretségek révén. A sikerrel indított lóverseny-fogadóiroda kalandja látványos csőddel ér véget. A végnek tűnő takarítói állás a New York-i Cohen Institute-nál azonban meghozza a váratlan találkozást. Véletlenül meghallgatja S. J. Robin felolvasását, mikor is az a Növekvő Város ásatásait ismerteti. A kicsit bogaras, de közvetlen segítőitől éppen magára hagyott tudós váratlan óment lát a mindenesnek felajánlkozó Sajátovicsban.
Útban Long Island felé a fedélközben, a kivándorlók
között
(balról a harmadik Stevan Sayatovich)
A Cosulich Line kormányosa és stewardja
(vélhetően a Cosa Nostra emberei)
Sayatovich sikerei teljében New Yorkban
Kettejük sorsa ezután véglegesen összefonódik, és egyként szentelik életüket a Növekvő Város feltárásainak. Sajátovics korántsem Sancho Pansa-i figura ebben a kapcsolatban, hiszen tapasztalati úton bámulatos biztonsággal tájékozódik a feltárás és a lelettömeg kiismerhetetlennek tűnő erdejében. Több esetben vezeti is az ásatást, midőn gazdáját a mocsaras környezetben töltött hosszú évek alatt szerzett maláriától rohamok gyötrik. Nyelvtudása és ösztönös vezetői képességei egyaránt segítik a helybeli ásatási munkásokkal való sikeres kapcsolatteremtésben. Szinte megérzi Samuel J. Robin közeli halálát, lázas sietséggel rendezik és csomagolják a feltárt anyagot. A kiteljesedő helyi háborúk kedvezőtlen szele megérinti furcsa párosunk környezetét is. Az eddig barátságosnak és segítőkésznek bizonyult hegylakók eltünedeznek és az ásatást is el-elhagyják, a munkát nagy mértékben hátráltatva. Ugyanakkor a környező hegyekből egyre gyakrabban hallani puskaropogást.
A váratlan baleset, midőn Sir Robin halálát leli egy hirtelen megcsúszó kőtömb alatt, csak betetőzi a tragédiát.
A fájdalomtól szinte félőrült Sajátovics a rögtönzött temetési szertartás után gazdája eddigi ereményeit menteni kívánja a vad hegyek közül, szinte folytatva mestere végakaratát. Kalandregénybe illő epizódok után a Royal Geographic Societynak nyújtja át a nehezen megőrzött feljegyzéseket.
Meglepőnek tűnik, de a londoni Bloomsbury-környék értelmisége szinte kitüntető melegséggel fogadja a kalandjai dicsfényében tündöklő férfiút. Az érdeklődés hirtelen felcsapó hullámai azonban lassan elsimulnak, és végül csak néhány hű barát veszi körül az egyre búskomorabbá váló öregurat. Ők szerzik meg számára a Royal Geographic Society kapusi állását, melyet haláláig példamutató szorgalommal lát el. A Great Russel Street antikváriusai közt még hosszú ideig szóbeszéd tárgya volt egy furcsa botra támaszkodó, kis köpcös öregúr, aki sokszor zavarba hozta őket bizonyos Közel-Kelettel foglalkozó művek tévedései kapcsán. "That nice little chap..." – mondta róla a kérdezősködőknek Mr. Foster, a "The Pharao and other Elderlies" tulajdonosa furcsa félmosollyal az arcán…
Az idős Sayatovich a Növekvő Város romjainál
A jósok házának feltárása
(balra a Doktor és jobbra Sayatovich)
Kutatók
