Szertartás a vizeknél

A Növekvő Városban a vizet megközelíthetetlennek tartották, mivel szokásos eszközökkel megfoghatatlan, kígyószerűen sikamlós természetű, és ellenszenves simulékonysága is. Időnkénti halmazállapot-változtatásai, a jéggéfagyás vagy elpárolgás csak növelhetik bizonytalanságunkat valódi jellemét illetően.
Hiánya fájdalmat okoz, tehát alapvetően ellenséges fajtája az elemeknek, és ebben a hitben a meleg fürdők hízelgő vizei sem ingatták meg a Város lakóit. Rendszeres kiengesztelése tehát csak gondosan kimunkált varázslatokkal történhet. A fenti varázslat eszközeként a tutajra tett áldozati ajándékokon kívül rituális fürdések is segíthetnek. Egyes kutatók szerint ezek gyakran fúltak túlfeszített orgiákba, melyek végén talán emberáldozatokra is sor kerülhetett. Állítólag az Argh népéből ejtett foglyok elleni ítélet, az "úsztatás", gyakran valójában vízbefojtás volt. Megjegyzendő, hogy a fenti nézet az ún. "barbarista" iskola tagjainak feltételezése.
Mások viszont a szertartást "éteri szimbolika" mozdulatokban való megvalósításának tartják. Eszerint a varázslónő a víz fodraiban istentől eredő, az élet végső megoldásaihoz irányt adó jeleket keresett. Az így talált pillanat évtizedekre való ilyen kivetítése azonban…
........................................fogja ni.
.........................bev...........................hajl
...............................................kere...............................................kif
..................................................anit.........................org
...................sklik.............................................................................tor
.............................e.........................................eme.............o

(A fenti szöveg erősen cenzúrázva érkezett tábori postával Otto Günsberger archeológus részére. A tábori cenzor szignója feltehetően Fanrich Bischofberger.)
Felvétel a Günsberger-hagyatékból

Szertartások

FEL
EN