Annemarie és Jeanette Courtambert

A tragikus sorsú Courtambert nővérek

A ködös Bretagne szülöttei. Bigott vallásos szigor veszi körül gyermekkorukat. A breton főkötők alatt azonban két különös lélek rejtezik. A vasárnapi ebéd és a takaréktűzhely kereszttüzéből, valamint a postatiszt atya értelmetlen szigora elől korán Párizsba menekülnek. Kezdetben cselédként tengetik életüket, majd a párizsi művészvilág ismert modelljei lesznek. Így kerülnek Rodin műtermébe is, ahol rendszeresen állnak az idős mesternek (ebben jelentős része van Camille Claudel-nek, akivel korán meghitt barátságba kerülnek).
Ott találjuk őket a Velizy erdőben, Rodin társaságában, amikor Isadora Duncan táncol az agg szobrásznak. Rajongói lesznek a művésznőnek, aki felismeri képességeiket, és bevonja őket társulatába. Két év közös szereplés után kiválnak az együttesből, és ezzel kezdetét veszi egy különös, ezoterikus csapongás Európa kulturális köreiben.
Tapsolnak nekik az elagott praeraffaeliták és a Monte Verità ínyenc sznobjai, jelen vannak Stefan George éjszakai szertartásain, majd Worpswede ligeteiben bűvölik Rilkét és barátait. E körökben régóta gyakori beszédtéma a Növekvő Város és a S. J. Robin által feltárt különös kultúra leletanyaga. A különc gondolat, hogy a letűnt város kultikus táncait a helyszínen – telepatikus hullámoknak engedve – rekonstruálják, hamar elragadja őket. Az utazás viszontagságai után az érkezés különössége is említésre méltó. A görögös kosztümökben érkező táncosokat a helyszínen táborozó Robin és Sajatovich először el akarja zavarni a félelmetes környékről, vissza a civilizáltabb kikötővárosba. A fátylak és a kecses táncosnők látványa azonban nem marad hatástalan. Csatlakoznak az ásatások feszített munkájához, ahol a legalantasabb tevékenységet is örömmel végzik. Néha esténként egy bágyadt fuvoladallamra különös táncokat lejtenek a frissen feltárt falak között.
1915. május 3-án Kherim bej martalócai váratlanul betörnek a táborba, és magukkal ragadják a két testvért. Bár a kutatók kétségbeesetten keresik őket, nyomuk vész, és többé már nem kerülnek elő.
Annemarie Courtambert tánca
(S. J. Robin szerint a felvétel valójában Olga Desmondot ábrázolja,
Schwerttanz előadása közben.)
Fénykép Kerim Bej gyűjteményéből

Annemarie Courtambert a Monte Verità-n
Kerim Bej Aksaraz környéki otthonában
(Egyes kutatók szerint a felvétel valójában Arábiai Lawrence-et ábrázolja.)

A vicenzai konferencia

A csoportkép Vicenzában készült,
ahol Samuel J. Robin régész a Növekvő Városról tartott az érdeklődőknek előadást 1913 tavaszán. A lépcsőn S. J. Robin, mellette Lady Anne Ashby, az ásatások fő támogatója áll.
Az 1913. évi vicenzai konferencia a Növekvő Város feltárt részeinek ismertetésére volt hivatott. A konferencián azonban az agyagtáblák helyes olvasatán számos nézet csapott össze. Az egyik nyelvésziskola, az ún. "magashomlokúak" (Schulteis, Garbieu és mások) dallamos, lágy hangzást tételeztek fel, míg a másik csoport, az ún. "barbaristák" (Arkheim, Burlek, Schwarzberg és számos társuk) a döntően mélyhangrendű, mássalhangzó-torlódásos névolvasat pártján voltak. Természetesen ez a vitatott civilizáció jellegét is minősítette volna. A vitát tovább élezte Kowalski-Segner, aki antropológiai vizsgálatait ismertette. E viták eredménytelen szóváltásainak hevében hangzott el A. Domanides híressé vált mondása: "Vajon kinek mondták meg Isten igazi nevét?" Mindkét tábor megegyezően nyilatkozik az úgynevezett "barátságtalan törzsek" néven ismert szomszédos népcsoport helyiségneveit illetően. Náluk ugyanis zömmel a természeti jelenségek hangjainak utánzása jellemző a beszédre. A konferencia közzétett anyaga ma már tarthatatlannak látszó elméletek füzérének tűnik. NB. R. Kipling feltételezhetően a viták anyagát megismerve építi be Bender-log népét A dzsungel könyvébe.
A tudományos viták egyik kisugárzásának tekinthető azonban néhány, ma már dokumentumértékű fotográfia. Valószínű, hogy az előadásokat hallgató személyek némelyike a spiritiszta szeánszok ismert módszereivel próbált kapcsolatba kerülni a Növekvő Város egykori lakóival. Erre látszik utalni néhány részlet a fényképeken, valamint a szeánszok lefolyását ismertető, ellentmondásos tartalmú magánlevél is (a Courtambert nővérek levele Isadora Duncannak Athénbe).
Dokumentumfelvétel a szeánsz kezdetéről
A fotó feltehetően Annemarie Courtambert-t ábrázolja, aki a Vicenzában tartott régésztalálkozón spiritiszta úton megpróbálta felvenni a kapcsolatot a hajdanvolt városlakók szellemével. A szeánszon számos neves személyiség volt jelen.
Az 1. számú fotó hátoldalán az alábbi szöveg olvasható:
Gli sattoscritti confermano l'autenticità della foto di sopra Dario Zaffaroni
notaio il 3. ottobre 1913.

(Alatta elmosódott aláírások, melyek közül azonosítható volt)
A vicenzai szeánsz során materializálódott férfiportré
A szeánsz egyetlen fennmaradt eszköze a Növekvő Városból származó, a Lódémont ábrázoló faltöredék

Kutatók

FEL
EN